P. Liu’s Fantasy

A legújabb szerzemény, és a Giz-Gaz Gang legújabb tagja: Be Glad x Timothy Christopher hibrid, bájos kis mini.

Liu’s Fantasy frissen nyílt virág 13032021

Nagyon édes a fehér-sárga virágaival, törékeny légies felépítésével. Szerelem, na!

Cserép: 6cm

Magasság: 18cm

Levél: leghosszabb 9 cm, 4 cm széles (legszélesebb részén) közép élénk zöld

Virág: 3,5-4 cm széles és a nyitott ajak miatt 4 cm hosszú is, a virágszár zöld, krimzonnal sűrűn pettyezett (Brown Maddere v Pyrrole Maroon) ettől egészen barnásnak látszik; szirmokés a felső szepalum hófehérek, oldalsó szepalumok fehérek, alsó felén a szegély felé halványuló halvány sárga-zöldes árnyalattal; a fonákukon kifejezettebb a zöld árnyalat, a szívnél apró krimzon pettyecskék. Torok fehér, krimzon pettyekkel. Az ajak és a callus mézsárga (Winsor Yellow vagy halványabb Isoindoline Yellow) a callusnál egészen apró gesztenye pöttyöcskékkel (Pyrrole Maroone), a calluson pettyek. Az ajak oldalsó lebenyei fehérek, alsó ívükön sárgás (Isoindoline Yellow) árnyalat és apró bordós pettyecskék, felsó íve fehér rövidke, az ívet követő bordós (Brown Madder, Pyrrole Maroon) rovátkákkal.

Na de az extrája nem is a színe, bár az is tuti, hanem a virág állása! Egészen nyitott, mint a most divatos big lip orchideáknál! Nagyon tetszik!

Liu’s Fantasy virága (08032021) – oldalsó nézet
Liu’s Fantasy (08032021) virág közelről, szemből

Mint a miniknek általában, nem túl hosszú ideig tart a virága, ezen is látszik már, a legalsó virágán elkezdődött a hervadás; kissé az már szikkadtabb. Mivel nálam csak az utolsó virágát nyitotta, most fogom felmérni, hány napot tarthat. Folyt. köv.

Viva Las Vegas

Egyszer szeretnék eljutni Vegasba, de addig is beérem phalaenopsis formában. Leerdam orchids gyönyörű hibridje: Las Vegas (kereskedelmi hibrid név, non registered), egyedülálló aranyszínű phalae. Anthura’s Relation Day rendezvényen a holland királyt, Willem-Alexandert is megajándékozták egy Las Vegas kompozícióval. Megtudtam a cikkből azt is, hogy három lánya (Amalia, Alexia, Ariane) van a királynak és vonzódik az A-betűs nevekhez.

Phalaenopsis ‘Las Vegas’

Obi is forgalmazta itthon, én ott vettem és kissé aggódtam, hogy bírja majd a hidegben a túrát (jan 9. 2021.), de azt kell mondjam, eddig úgy tűnik, jól bírta, azóta is nyílik és mindössze egyetlen kisebb bimbót dobott le hazaérkezése után.

Cserép: 12 cm

Magassága: 30 cm

Két példány van egy cserépben összeültetve, így adja ki a 3 virágszárat. A nagyobbik növénynek van 2, a kisebbiknek 1. A leghosszabb levél 20 cm hosszú, 7cm széles, közép smaragdzöld.

Virág: 6-6,5 cm

Szín: külső lepel (sepal) bronzosabb arany (Quin Gold, esetleg Quin. rose és Isoindoline yellow), apró magenta, quin. rose pöttyökkel, melyek a lepel széle felé és a virág közepe, szeme felé haladva sűrűsödnek. Belső lepel (petal) világosabb sárga, a lepel alsó harmada (a virág szeme felé eső harmad) quinacridone rose pöttyökkel díszített, ettől narancsosabb árnyalatúnak látszik. Torok és a virág szeme többnyire fehér, halványan quin. rose ill. magentával árnyalt, négy virágból egynél egészen rózsaszínes, víszszintes elrendezésű, magenta színű, szabálytalan rovátkákkal; az ajak felső harmada-fele sárgás (isoindoline y.) a többi fehér, az oldalsó lebenyek is többnyire fehérek, a külső szélükön sárgás szegéllyel. Callus sárga (isoindoline y, quin rose pöttyökkel)

Eddig a sárga orchideák nem vonzottak különösebben, de úgy látszik az aranypatkány – aranybivaly év fordulója meghozta az ihletemet. Bízom benne, sokáig a Giz-Gaz Gang tagja marad.

Phal. Soft Cloud – újabb mini

Legújabb mini phal a fedélzeten: regisztrálatlan kereskedelmi hibrid (non-registered hybrid) az IKEA-ból. (26102020) Phalaenopsis’ Soft Cloud’ vagy RHS oldalán ‘White Wild Orchid ‘ valószínűleg.

Újonc lepke: Soft Cloud

Cserép méret: 6 cm

Magasság: 14-15 cm

virág átmérője: 4 cm

Szín: sepals, petals fehérek, ajak semleges fehér, a callus sárga, (w yellow, hansa y) apró kármin-magenta jegyekkel, a callus alatt az ajak töve sárgás (nickel titanat+ W lemon) apró alizarin, v kármin pöttyökkel, a vége felé kb középtájon kifehéredik; torokban sárga alapon, és az ajak oldalsó lebenyeinek tövében fehér alapon szintén alizarin v kármin jegyek, (rovátkák, pöttyök); a lateral sepals tövének alsó részére kihúzódnak a kárminos-magentás jegyek, apró pöttyöcskék formájában, enyhén sárgás (nickel titanat tea-wash) alapon a termő alatt.

Soft Cloud virág közelről

2 virágszár – a kinyílt virágok tömött felhőt képeznek. Nagyon bájos szerintem. Az Anthura orchids 45 napot jósol a virágzásra- de nem tudom, mikor nyíltak ki, jóformán teljesen kinyílt állapotban vettem. (2490.-huf) (update: nov 22. elvirágzott)

A levelek élénkzöldek, még nem próbáltam kikeverni, de világosabbak, sárgásabbak, mint a már meglévő lepkék levelei.

A leplek fonákán és a száron rózsaszín (perm. rose) futtatás látható, ez a neten a fotókon nem látszik.

Találtam egy regisztrált hibridet: Phal. Sogo Popcorn, megszólalásig hasonlít, de sajnos kevesebb és halványabb a sárga az ajakon, és teljesen hiányzik a rózsaszín. A callus is halványabb (inkább lemon) sárga és valahogy a szirmok és leplek nagyobbak az ajak oldalsó lebenyéhez viszonyítva (a fotón látható Hartmut Richter példányán legalábbis), mint az enyémen. De első pillantásra majdnem bedőltem neki. Tekintve hogy IKEA a forrás és olcsó volt (relatíve), valószínűbb, hogy az enyém a regisztrálatlan kereskedelmi hibrid, a Soft Cloud. Nekem tökéletesen megfelel a “Bolyhos Felleg” vagy “Puha Felhő”, tetszik a neve is, szeretem a felhőket és mindig is szerettem volna ilyen fehér minit. Persze a tuti majd az lesz, ha találok egyszer olyat, ahol pl. a callus is fehér vagy esetleg zöldessárga és nincsenek magenta jegyek egyáltalán, szóval igazi tökéletes hófehér! És persze a könnyű minik közé tartozik- ez elengedhetetlen, mert szobában akarom tartani, nincs lehetőségem üvegházra.

Phal. ‘Violet Queen’

26102020, szintén IKEA-ból, mini orchidea, (non-registered hybrid) hivatalosan regisztrálatlan hibrid, de kereskedelmi forgalomban ezen a néven fut: Phalaenopsis ‘Violet Queen’. Kompakt felépítésű, erőteljes kis lila virágú növényke.

RHS is díjazta: 2020 március, Award of Garden Merit:

“Ph. ‘Violet Queen’ (H1a) H
Striking violet flowers, faintly striped,
with a plain darker violet lip. A uniquely
coloured compact Phalaenopsis”

Ph. ‘Violet Queen’

Cserép: 6 cm

Magasság: 15-16 cm

virág átmérő: 4 cm, (kisebb, mint 5 cm)

Szín: szepalumok (sepals) halványabb és erezettebb, petalumok (petals) kissé sötétebb violet (CoB+QM, WV+QM), erezet kevésbé kifejezett; a oldalsó szepalumok (lateral sepals) alsó tövén az erezet pöttyökké szakadozik; mézajak oldalsó lebenyei és a labellum is sötétebb egyöntetű lila (WV+PR), a labellum kacs nélküli (labellum missing tendrils), a bibeoszlop (column) és a torok magentába hajló violet, jegy nélküli; a callus sárga (WL) alapon lilás magenta pöttyökkel. A portok sipkája (anther cap) fehér, a pollíniumok sárgásan átütnek rajta.

Természetes, hogy nem bírtam ellenállni és most is Kupidót alakítottam, és összeporoztam a Ph. ‘White Apple’ fehéret a ‘Violet Queen’nel. Meglátjuk, lesz-e belőle termés…

A nyílhegyszerű viszcídium és a rosztellum (fehér színű, termőlevél modosulatok) a két pollíniummal (két sárga labdaszerű csomagocska, HY)
Megporzás után záródó bibeoszlop látható a bimbó fölötti virágon

A levelei élénk sárgászöldek. (még nem kevertem ki a megfelelő zöldet)

Persze az orchideák közt nagyon ritka az igazi lila, vagy kékes szín, természetesen kékek egyenlőre nem léteznek (phalaenopsisok közt). Az antociánok okozzák a kékes, lilás színeket a virágokban. Nagyon érdekes jellemzőjük ezeknek a vegyületeknek, hogy kémhatás indikátorok, változik a színük : savas közegben a pirosassá változnak, míg lúgos kémhatás esetében kékké vagy akár egészen zölddé (nagyon klassz kémiát népszerűsítő látványos kísérlet a lilakáposzta levének színváltoztatása, ecettel pirosas, mosólúggal pedig kékes vagy akár egészen zöld szín érhető el. Természetesen ezután a káposztalé fogyasztásra alkalmatlanná válik.)

Anthocyanins

Iszonyú nehéz igazi kék virágot (phalaenopsis) kinemesíteni. A legközelebb eddig a Phal. violacea Indigo Blue került, sötét kékes lila virágával. (Bárcsak nevelhetnék egyet egyszer… ami perpill esélytelen, mert őkelme elég kényes)

Phal. violacea Indigo Blue – photo by Giorgio Armano

Hát ezt a színt persze meg sem közelíti a kis Violet Queen, de azért nagyon elégedett vagyok vele, az eddigi “legkékebb” lepkeorchideám. Bízom benne, hogy bírni fogjuk egymást, hisz a Ph. violaceaval ellentétben (lásd a fenti fotón ) a lepke általában igénytelen fajta (mármint hibrid persze, a fajtát itt nem is rendszertani értelemben használom), és jól bírja az én ridegtartásomat (ami annyit tesz, hogy nyárra kiköltöznek az erkélyre: áprilistól-október végéig, persze azért árnyékba- mert nekem is van szívem- valahol; télre meg a szekrény tetejére; olykor bizony kimarad egy-egy hét locsolás nélkül…, tápoldatot alig látnak, ha kapnak egyáltalán, akkor is csak nyáron, és max banánteát- mert elég büdös és a szobában nem vagyok hajlandó áztatni.)

Méhbiznisz

Mert persze akkor is ki kell próbálni, mi történik, ha beporzom az orchideáimat, ha esély sincs rá, hogy a magocskákat kikelthessem.

pollínium a szalmaszálon

Egyik reggel, (konkrétan 28.07.2020.) fogtam egy szalmaszálat és az épp frissen kibomlott Be Glad és NoID orchideákat összeporoztam.

Azért van szükség szalma-(vagy gyufa)szárra, mert a kosborfélék (orchideák) családja arra specializálódott, hogy a porzókból összenőtt pollíniumot a nektárt kutató rovarok hátára ragasztja, hogy a következő virágon azokat lehetőleg pontosan a termő bibéjére juttassák, így avanzsálnak ők akaratlanul torkos kis Ámorokká. Viszont ez a ragasztó meglehetősen erős és elég kellemetlen leszedni, arról nem beszélve, hogy az ujjam nem is fér be oda, ahova be kellene.

mindkét pollínium a helyén a bibe közelében – anya: noID “citrompúder” phal.,pollinátor apa: phal.’Be Glad’

Elégedetten tapasztaltam, hogy a NoID citrompúder illatú orchidea már másnap jelezte, hogy a megporzás sikeres volt – a virág elkezdett szépen becsukódni, így óvakodva a követelődző rovaroktól és egyben óvva a kialakuló magkezdeményeket.

beporzott virág másnapra összezárult

Péntekre már Be Glad is mutatta a megtermékenyülés jeleit, habár nála nem lehetek teljesen biztos a dologban,egyrészt, mert a virágai hamarabb hervadnak (talán a meleg miatt is), másrészt, mert elfelejtettem a pollínium “sapkáját” lepattintani a megporzáskor. Így sokkal nehezebb feladat elé állítottam a virágporokat, hogy pollentömlőt növeszthessenek a magkezdemények (ovulum) felé.

Itt tart a dolog jelenleg.

update 16 szept.

Szépen megnövekedtek a terméstokok mindkét orchideámnál. De előbb a beporzott virágokról egy kis galéria.

Be Glad

Egyik orchideám, a Phal. Be Glad ‘Orchid Classic’, az utóbbi pár évben notóriusan kerülte a virágzást, amivel ugyancsak rácáfolt a nevére, már ami az én hangulatomat illeti. Amint elkezdtem örvendezni, látva a szárat, amin rendszerint a bimbók nyílnak, mindannyiszor kiderült, hogy az ő elképzelése kissé eltér az enyémtől és dacosan keikiket kezdett fejleszteni virágok helyett. Aztán a “leánykák” is eljátszották ugyanezt. Így hamarosan már egy egész orchidea klán osztozott egy cserépen. Eldöntöttem, ennek márpediglen most vége!

Májusban a szokásos erkélyre telepítéskor szétválasztottam a családot, kaptak szépen külön cserepeket. Úgy tűnik, ennek ők is örülnek, vagy az időjárás kedvezett nekik az idén, de lényeg az, hogy most titokban kibimbóztak, sőt az “ősanya” már virágot is bontott, mellette maradt az egyik kisebb keiki, azon most még nem látok virágszárat.

Phalaenopsis Be Glad – 1978-ban jegyeztette be a Hager Orch. a Phal. Swiss Miss x Phal. Cassandra hibridjeként (RHS). Ha most keresek a böngészőben szinte csak a peloric változatról találok fotót a neten, és ráadásul gyakran keverik a Be Tris hibriddel (1989, Krull-Smith), aminek Be Glad volt az anyja (seed parent) és a Phal. equestris (pollen parent) a papa. De a Tris sokkal lilább és az alsó két külső lepel (sepalum) is színe inkább lilás, középen erősebb, a lepel széle felé kifehéredik, míg a Gladnél inkább középről kifelé fehéredő barackos árnyalattal és a lepel felső részén sűrűbben elhelyezkedő magenta pöttyökkel.

Tessék, egy hivatalos fotó

phal_be_glad_orchid_classic

Persze annyi minden befolyásolhatja a virágok megjelenését… néha spontán atavisztikus formákat produkálnak és visszaütnek valamelyik ősükre; mint tette azt anyák napja környékén a legújabb burgundi színű (Spar) áruházból mentett hibridem. Én ennek nagyon örültem, mert kiváló alany lesz az egyik botanikai témájú akvarellemhez. (Már ha végre sort kerítek rá, mielőtt elnyílik.) Ennek a hibridnek sajnos nem sikerült kiderítenem a nevét, így rajtaragadt a Riadt Rőt Ölyv becenév (az atavisztikus megjelenése legalábbis engem arra emlékeztetett, de erről majd külön posztban)

 

 

 

 

 

 

Dendrobium harveyanum

Dendrobium harveyanum has distinctive golden-yellow flowers with long filaments edging the petals, while the round lip is fringed and densely pubescent (covered with fine hairs). The usually erect, spindle-shaped growths are 4- to 12-inches (10–30 cm) tall and have from two to nine leaves toward the top. The loosely pendent inflorescence is about 6 inches (15 cm) long, and comes from the top of the older, often leafless growths, and carries up to nine 2-inch- (5-cm-) wide flowers. Although the individual flowers are not long-lasting, perhaps 10 to 14 days, the quick-forming spikes will continue to emerge over a period of several weeks, which extends the floral display for up to six weeks. This species has a reputation for being difficult to grow. However, with a little understanding of the needs of this plant from a monsoon climate, the difficulties are easily overcome.

NATIVE HABITAT  Found in Myanmar (Burma), Thailand, Vietnam and Yunnan Province of southern China, Den. harveyanum (den-DROE-be-um har-vee-AH-num) is considered an uncommon species in nature and habitat information is scarce because there are few published records of collections. In Yunnan, it blooms in March and April and occurs at elevations from 3,600 to 5,600 feet (1,100 to 1,700 m) where it grows as an epiphyte on tree trunks and large branches. This species was originally discovered in Myanmar and introduced into cultivation by the Liverpool Horti-cultural Company. It is named in honor of Enoch Harvey of Aigburth near Liverpool who, in 1883, was the first to flower it in Europe.

Dendrobium harveyanum comes from a classic monsoon climate with heavy rainfall and the accompanying cloudy skies in spring and summer, which are then followed in autumn and winter by no rainfall, bright light with cool nights and warm days. By winter’s end, the humidity is low, and most likely the plants receive little moisture, even from early morning dew.

WINTER REST  I grew the plant shown at right poorly for many years, during which time I provided even moisture year round. It was a small, struggling specimen with few roots and almost no flowers. With nothing to lose, several years ago I decided to adopt a grow-or-die attitude and began giving it a prolonged dry rest in winter. It was as if I had a different plant: strong growths, lots of active roots and flower spikes every year.

POTTING  I grow Den. harveyanum in a fine-grade epiphytic bark mix in a wood basket, but a pot would also serve if it is relatively small: This species and its relatives are notoriously intolerant of being over-potted. My mix consists of 6 parts washed and sifted fine fir bark, 4 parts medium perlite, 2 parts chopped tree fern (fibers approximately ¾ to 1½ inches [1.9 to 3.8 cm] long), and 1 part ¼ inch (.6 cm) charcoal, but any good epiphytic mix would do. Dendrobium harveyanum can be grown mounted on cork or tree fern if it is watered heavily and often during the growing season and is provided with adequate humidity.
When in active growth during the spring and summer, this plant receives moderately bright light with a balanced fertilizer at half strength for two out of three waterings. Daytime temperatures are in the 75 to 80 F (24 to 27 C) range and nighttime temperatures drop to 55 F (13 C). As autumn comes and the growths mature, fertilizer is discontinued and the frequency of watering is reduced, so the plant is quite dry between waterings. In late October or November, the plant is moved to a bright location in the greenhouse, where it receives no water. The daytime temperatures at this time of year are usually between 55 and 65 F (13 and 18 C), but will rise to 80 F (27 C) on sunny days. The night temperature is usually about 50 F (10 C), but the plant has experienced a few nights of 38 F (3 C) with no ill effects. I do not usually start watering the plant regularly again until the spikes have developed in the spring. I was once told an easy way to remember the dry winter rest period: withhold water from Halloween until Valentine’s Day (October 31st and February 14th).

References
Baker, Margaret L. and Charles O. 1996. Orchid Species Culture: Dendrobium. Timber Press, Portland. http://www.orchidculture.com

Banks, David. 1999. Tropical Orchids of Southeast Asia. Periplus Editions, Ltd., Hong Kong.

Chen, Singchi and Zhanhuo, Tsi. 1999. Native Orchids of China in Colour. Science Press, Beijing.
by Marni Turkel / Originally Published in Orchids Magazine